Andorra

Végigszáguldottunk ismét Catalunya északi részén végig a hegyeken át egészen Andorráig, ahol szűk, kicsit klausztrofób hatású kisvárosban találtuk magunkat, visszafelé pedig agresszív spanyol határőrök félelemkeltő ellenőrzésével kellett szembe néznünk. A hegyek között hihetetlen szép látvány tárult elénk, néha nem tudtam ez most francia vagy spanyol, de a feliratokból aztán következtettem ügyesen. Andorra határán szabadság és vendégszeretet várt, visszafelé ez ugye már kevésbé volt érezhető.
Egészen vicces, hogy ez itt egy külön ország, állítólag ide járnak vásárolni a katalánok, mert itt alacsonyabb az adó, meg van mindenféle választék, szóval ez kicsit olyan, mint nekünk lehetett Bécs annak idején, sose felejtem el életem legnagyobb mennyiségű Mars és Milka csoki vásárlási akcióját még 1989-ben. Itt azért ilyesmire nem került sor, inkább a 80-as években élhette a hely virágkorát, egykor modern, ma már megkopott szállodasorok, bármerre nézek hegyOLDALT látok, mert a hegycsúcsot már csak sokkal följebb, be van szorulva az egész hely a hegyek közé tényleg. Sajnos egy rettenetes étteremben töltöttük időnk javát, kb. másfél órát vártunk az ételre, menet közben kiderült, hogy nincs ez sem meg az sem, aztán borzalmas volt maga a kaja is, majd az ételhez amúgy járó desszert elfogyott, ezért natur joghurtot hoztak ki dobozban meg egy almát. Úgyhogy tiltólistás lett, le is jegyzem a nevét: L'orry Cerveseria mondjuk ilyen névvel már gyanút foghattunk volna. DISCUSTING csak, hogy blogom idegen nyelvű látogatói is értsék mit akarok az étterem nevével mondani.
Néhány kört még tettünk a hotelnegyedben, majd visszatértünk spanyolba. A határnál még csak annyi történt, hogy kipakoltattak mindent, nincs-e videolejátszó, kamera meg mindenféle cucc nálunk, amiket megvesznek a ravasz disznó katalánok olcsóbban aztán meg nem akarnak adózni utána, később azonban gépfegyveres, álarcos rendőrök állítottak meg, akik még valami azóta sem kiderített hatású ideggázzal is körülvettek minket szerintem, mert rettentően büdös volt, amikor megálltunk. Megkérdezték hol voltunk, miért, kik vagyunk. Megszeppent fejünk láttán hamar továbbengedtek. Maradt még a zomivárossá üresedett, elhagyott síparadicsomban való kávézás majd a kavargó gyomorral (sok arrafelé a szerpentin) való hazatérés.

útban Andorra felé

hegyekben autózva
menő alagútban lehet ilyet fotózni

Andorra köszöntő kifakult McDonald's táblával andorrai csúcsgasztronómia

a híd fölött

valaha modern épületek

hegyoldal lábánál történik minden

konferenciaközpont a csúcson, de még a hegy negyedénél kilátás egy pihenőhelyről

színek útban hazafelé

esőváros

Jégeső, napsütés, 10 fok majd 25 fok - mindez egy óra alatt. Változékonyság jár errefelé. Esőhiány viszont határozottan nincs.

utazás a világ körül

A nemzetközi turizmus kiállítás 17 és 20. között rendezték meg Barcelonában. Sikerült nekünk is kijutni a bemutatóra, ami egyébként látványos és érdekes volt. Úgy tudom kb. 1500 kiállító vett részt 75 különböző országból.
Szerencsére szombaton, azaz ma, nem voltak már annyira sokan. A kiállítási standok vegyes színvonalat mutattak, volt, aki nagyon komolyan vette a bemutatót és óriás design standot állított fel, míg néhány ország csak egy-két plakátot tett ki a standra, ezeket a látogatók el is kerülték.
A fesztivál nagy újdonsága a Pink Corner volt, amely az LGTB collective azaz gay-friendly piac kiszolgálására szakosodott standokat vonultatott fel, jó hangulatban, nagyszerű minőségben.
A spanyol belföldi turizmus erősebb, mint hittem, bár elég logikus, a kiállítók fele spanyol vidékeket népszerűsített.

De beszéljenek inkább ismét a képek helyettem:

Egyiptom

Katalán pavilon

Madrid (nem a katalán pavilonban)

spanyol belföldi turizmus látványos elemekkel
mi más, mint Galícia

USA

Etiópia

Mexikó

Cuba

cukorstand

olasz stand

Pink Corner, gay szekció

orosz stand

és végül következzék a magyar stand

barcelona design

Igyekszünk nyomon követni a nagyvárosi művészeti irányokat, ez minden létező helyen a lehető legtöbb szórólap felmarkolásából és az óriásplakát látványvilág leszívásából áll, hogy aztán itthon tudjunk merítkezni a benyomásokból. Egyébként Centellesben is van jó design (mivel itt vagyunk haha, de amúgy is) sok elénk kerülő kiadvány vagy plakát jól néz ki, nem véletlenül kevélykedik egy színes kis design studio a templom előtti főtéren, még nem tudjuk ellenségnek vagy barátoknak kezeljük-e őket, közvetlen kontakt még nem volt persze hacsak az nem, hogy fél órán át szívhattuk magunkba a helyi nyomdában az éppen aktuális magenta szín alapú kiadványuk nyomdafestékét, azért az elég intenzív volt. Ezt a nyomdát elneveztem mekk mestereknek, nem vicces tudom, de teljesen fedi a valóságot, kb. 4 hetet vártunk a névjegykártyánkra és azt hittük, hogy azok után legalábbi kiüti a körülöttünk lévő falakat a sugárzó szépségével, de nem ez történt, hanem az, hogy az egyik oldalán lévő barna szín valamennyi névjegykártyánál megfogta a másik oldalon lévő fehér színt, szóval 500 darab selejt névjegykártya boldog és büszke tulajdonosai lettünk. És mindig titokzatosan fontoskodnak, ami alapján tényleg úgy tűnik, hogy mesterek és jó kezekben van az ember.

Tegnap tehát bekúsztunk Barcelonába a déli vonattal, szikrázó napsütésben, a táj hihetetlenül zöld, nem csoda a sok eső után, most már nem lehet panasz szerintem a vízgyűjtő medencékben, bár ki tudja, hogy érkezik oda a víz, lehet, hogy mindent elnyelt a talaj, vagy végre mindenki fel merte tölteni az otthoni medencéjét és így megint elapadt a vízkészlet. A vonaton csak néhány bolond volt ezúttal. Az egyik nem tudta magában tartani az újra és újra feltörő dallamokat, a másik először nevetgélve nézegette ezt az egyiket, aztán gondolt egyet és a füléhez szorítva a mobilját vagy kisrádióját, de határozott hangerővel el kezdte hallgatani az őt érdeklő zenét. Ezt megfejelve hátulról újabb zeneszó hangzott fel, és a dallamok egymással versenyezve és zajkavalkádot alkotva kioltották végül egymást, mire tele lett a vonat. Ilyen egy vonatút errefelé, unatkozni nem lehet. Ha már éppen kezdene az ember, akkor jönnek a román koldusok 2 hetes gyerekkel a karjukon, gondosan bemagolt, kántálva előadott szöveggel.

Szóval Barcelonában pedig végishoppingoltuk a délutánt, elég kevés sikerrel viszont annál nagyobb tömegnyomorban.
Viszont beléphettem a Limitededitons boltba, ahol egyedi cipőket, táskákat, kabátokat, pólókat lehet kapni, Adidas, Nike, New Balance soha nem látott választékban és modellekkel. Ezután még jópár szörnyű cseppet sem egyedi boltban, meg jobbakban, és végül az unalmas visszaúton

összeszedtem a benyomásokat és összefoglalom a tanulságokat.

Nike super design örök. Kosárlabdás alapkoncepció, kicsit már elcsépeltnek ható fekete fehér "kevesebb néha több" súlykolt hatás. Amúgy a jó nevű Cianomagenta munkája.

A szintén kaotikus alapokon nyugvó (hm, enyhe képzavar) Mark Ward se rossz.

Lifestyle by Dazed Digital szintén a Nike támogatásával.

Aztán Smal Plaze a menő divatirányzatokat ötvözik és használják ügyesen.

Nagyon jó ötletes katalógust találtam viszont, koncepció a fotózás, mindenféle fotóskellékekkel.

Lamono projektje itt nem nagyon tudtam rájönni miről van szó, de majd jobban megnézem.

http://www.mondosonoro.com/

Megtaláltuk a Sziget Fesztivál spanyol célközönségnek szánt hirdetését... hm. Magyarország = mi más? hát Trabant. Meg egy 50-es évekbeli mosószerreklámból ráillesztett nőrajzot, a fantasztikus flash intro után pedig óriáshibaüzenet fogadja a kedves spanyol közönséget. Welcome.

támad a szivárvány

Váratlanul jött, váratlanul ment. Ahogy a szivárványok szokták. Ilyen volt, amíg volt:

majd bevadult kicsitfelkészülés az akcióra

majd miután kitombolta magát