2010. június 29., kedd

Balaton sok év után

Az, hogy eddig kimaradt az életemből a Balatonon aktívan eltöltött idő, talán abban segít, hogy sokkal inkább tudom értékelni, sőt felmagasztalni akár (ami ugye soha nem esik nehezemre).

Az időjárásról ejtve egy-két szót továbbra is kiszámíthatatlan, az ember kiáll a teraszra, vesz egy mély levegőt és néhány perccel később menekülhet vissza a szobába elázva.

Viszont megfelelő rugalmassággal, kompromisszumkészséggel, áldozatos lemondással, bátorsággal és körültekintéssel, kikerülve az aktív viharokat mégiscsak eljutottunk vasárnap a Balatonra vitorlázni. Nem is tudtam, hogy a vitorlázás ilyen stresszoldó tevékenység, már ami a fedélzeten passzívan eltöltött időt jelenti, mert a vitorla felhúzás, kiállás, kikötés, lehorgonyzás maga nem túl nyugodt, mindenki fel alá rohangál és mások (mondjuk nem szakavatottak) által érthetetlen kifejezésekkel dobálóznak, egymást utasítgatják, az ember pedig félve húzódik jobbra-balra arra törekedve, hogy minél kevésbé legyen útban.

figyelem, naplementés képek következnek,
nem vállalok felelősséget, ráadásul a legszebbet nem én csináltam

a legszebb (alább):

2010. június 25., péntek

Szent Iván éj

Visszatértem ugye Budapestre és igyekszem nem magamra venni megint csak, hogy 14 fok és napi rendszerességű esőzések folynak, szerintem minden létező rekordot megdöntött már az időjárás, ma sem lehetett rövid ujjúban levonulni kávézni elegánsan, vagyis lementem ugyan, de többen érdeklődtek kedvesen, hogy nem fázom-e. De fáztam.

A fenti kép az egyetlen napos napon készült, akkor is koradélutáni rosézásba csapott a nap, amitől viszont meg nagyon elfáradtam. Hát van ilyen, viszont a szentivánéjt ezúttal SEHOL nem ünnepeltem. Végre.

Viszont úgy látom pont egy éve ilyenkor is pohárkeresztmetszeteket volt kedvem fotózni aznap.

2010. június 22., kedd

francia piaci hangulat a szentendrei szigeten

Az amúgy mostohának tűnő, de a növényzetet és állatvilágot mégis agresszíven serkentő időjárás következtében a Szentendrei-sziget zöldebb, mint valaha, habár az elmúlt hetekben felhalmozódott vízmennyiség okozta enyhe rothadásszag is terjeng, a legdurvábbak mégis a szúnyogok.

Ilyen körülmények közé érkeztünk vasárnap a Rosinante Fogadóba, ahol már volt szerencsém néhány éjszakát eltölteni nem is csak éjszakát, hanem két fantasztikus napot az egyik főzőkurzuson a sok közül. A Rosinante Finománia főzőprogramjának ünnepi állomása volt ez a vasárnapi rendezvény, amelyet ők maguk "rajongói uzsonnának" és kézműves vásárnak neveztek és ígéretükhöz híven tényleg francia vidéki piaci hangulatot sikerült teremteni az amúgy is otthonos, gondoskodást és vendégszeretetet árasztó közegben.

Nem mintha elfogult lennék, de például az egyik kedvenc standom természetesen a Sarki Fűszeres standja volt, azt se mondhatom, hogy semmi közöm nem volt a részvételükhöz , álszerénység lenne. De tetszett a biokertészet standja, a különböző szőlőmagolajakat és lekvárokat árulóké, valamint a sajtokat és a Cserpes Műhely joghurtjait áruló stand is nagyon jó volt.

A fogadó koradélután csodálatosan finom, helyben sütött fahéjas és kakaóscsigákkal kínálta a vendégeket, hozzá kakaót lehetett inni, valamint készült bográcsban gulyásleves is.

És hát nem ők lennének, ha nem szerveztek volna délutánra szuperséfjük előadásában egy desszertbemutatót, ahol az amúgy felülmúlhatatlannak gondolt mézes krémest múlta felül Gál Zsolt aszaltszilvás mézes krémes elkészítésével, és a bemutató során számos hagyományos süteménykészítési technikát dobott sutba és felejtetett el velünk, valamint néhány varázsütésre összedolgozta a felvert tojásfehérjéket a liszttel és a tojássárgájával gyakorlatilag érintetlenül hagyva, nem összetörve, mindent tökéletesen kivitelezve.

Hát ez volt az esemény, beszéljenek ismét a képek:

ez itt véletlenül a Sarki Fűszeres standja
ez már a Taittinger
sajtpult
Cserpesék
olívaolajok olaszból


házi sütésű (mi más?) baguette
biokáposzta
az említett csodálatos csigák
a Rosinante fogadó kertje
a szintén maradandó gulyásleves
Gál Zsolt séf desszertbemutatót virtuózkodik

2010. június 19., szombat

svéd asztalterítési szokások

Fontosnak tartom a svéd alkoholfogyasztási és szórakozási szokások bemutatása után az elmúlt századok svéd asztalterítési módozatait is bemutatni, mert érzem, hogy ez a téma mindenkit napi szinten foglalkoztat.
A fenti képen azt láthatjuk, hogy képesek voltak ételt egy igazi hattyúban tálalni, ami ugye nem túl higiénikus, de akkoriban nem sokat tudtak olyasmiről, hogy a hattyúk fertőzőek-e vagy sem.
Alább mindenféle műsütemények, rákok, étkészletek találhatóak különböző századokból, de most hirtelen nem tudom melyik melyik.

spárga tálalószett, ha jól emlékszem úgy 200 évvel ezelőttről.
ezek szerintem most is menőnek számítanak
A múlt század fordulóján elhatározták, hogy nem csak ebédre vagy vacsorára, hanem egy kávéra is meg lehet hívni vendégeket, ebben az időszakban jött sok új összetevő: az élesztő, a sütőpor. Ezekhez jött még a már megszokott finomliszt, vaj, tojás, cukor, mandula, fűszerek és máris megterült a kávéasztal. Állítólag legalább hétféle keksznek kellett lenni az asztalon és mindegyiket muszáj volt megkóstolni.


svéd divat és a Nordiska museet

Az elmúlt 10 nap alatt nem tudtam betelni a stílusos svéd emberekkel. 90 %-ban nagyon jól öltözködnek, ráadásul éppen a nekem tetsző kicsit a nyolcvanas évek újhullám, pop stílusában, csíkos póló, pulóver, fekete-fehér, zokni, térdharisnya.

Utolsó előtti napomon verőfényes, szinte égető napsütésben végivonultam a város főbb szigetein, hajókat és madarakat, valamint a szombati királyi esküvő előkészületei körüli hercehurcát nézegettem (utóbbit nem önszántamból).


Betértem a Nordiska museet-be is, ami alapvetően szerintem ilyen néprajzi múzeumnak felel meg. A lényeg, hogy divatkiállítástól, étkezési és asztalterítési szokásokig, történeti bemutatón keresztül, ha már itt vagyunk egy rövid Strindberg is közrejátszott, textil, fotó, műanyag tematikájú ideiglenes kiállítás, mindenféle volt.

Leginkább az étkezési kultúra kiállítása fogott meg, ennek egy külön posztot szentelek majd (update: kész, itt).

Nordiska Museet épület (Djurgården)
a főbejáratnál ül Gustav Vasa,
a modern Svédország megalapítója 1523-tól haláláig uralkodott
Power of Fashion - 300 years of clothing
itt lefotóztathattuk magunkat,
itt közben fotózom saját magamathát ez sült ki belőle:
textil szekció, kötött ételekkel és hattyúkkal
street wears