2012. január 13., péntek

egy szeles péntek

Mondhatnám, hogy addig jár a korsó a kútra és hasonló bölcsességeket, de semmi értelme nem lenne. A hét egyébként egyfajta felszínes aktivitásban telt, a létezéstől való rettegés járja át mindennapjaimat, amelyről egyébként rendszeresen igyekszem elterelni a gondolataimat, miközben kisebb örömöknek hódolok, azaz hódolnék, ha nem lehetetlenítnék el a helyzetemet mégis, folyamatosan. A kedvenc kávézóm most már javíthatatlanul népszerűvé vált, ezért aztán mindenkinek jut ott hely csak nekem nem, persze, amikor 5 percet állok a helyiség közepén méltatlankodó és látványosan értetlen arckifejezéssel, a vendégek magukhoz térnek és rájönnek, hogy most már elég időt töltöttek ott, és hamar kiürül a hely. Amikor mindez úgy történik, ahogy ma, azaz, ugyan láz nélkül, de egy nagy megfázásos tünetekkel megrakott ember csinálja, akkor még inkább nyomatékot kap az ügy. Tehát miután megittam a jogos kávémat átvonultam a gyógyszertárba, beadva a derekamat, jó akkor tessék ismét megveszem az időszakra előírt neotcitránt, valamint grapfruitmag kivonatot, mert azt mondták, hogy az jó, egyébként tényleg érzek valami nagyon intenzív szert/hatást, ahogy lenyelem azt a tíz cseppet végül.

Úgyhogy ismét akaratomon kívüli passzívitásra ítéltettem, pedig rúgdosom magam folyamatosan már megint.

Nincsenek megjegyzések: