Tegnap este abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy jelen lehettem a Vígszínház Makrancos Kata előadásának bemutatóján. Egyrészt átélhettem egy igazi szélső erkélyes perspektívát, amikor félig fekve nézi az ember az előadást a párkány bársonyborítójának dőlve, egészen szokatlanul otthonos érzés egy színházban,
később viszont úgy alakult, hogy már megfelelő nézői szemszögből figyelhettem tovább, tulajdonképpen teljesen mindegy, mert az előadás nagyon jó volt, ismét a zseniális szót tudom csak használni. Engem korábban Nagy Ervin, mint színész és úgy általában nem foglalkoztatott, most sem, viszont a játéka olyan szinten volt lenyűgöző és nagyszerű, hogy Eperjes Károly, Darvas Iván magaslatokat látok benne. Szokatlan, újszerű, vicces előadás, a szövegfordítás pedig szintén elképesztő (Varró Dániel), annyira szórakoztató volt, átültetve a mai hétköznapi, fogyasztható nyelvezetre, hogy önmagában már ezért is megérte.
Utána a színfalak mögött láthattam igazi titkos, bennfentes premier utáni köszöntést, sőt még pezsgő is járt nekem és csak úgy masíroztam a csattogó fényképezőgépek kereszttűzében (inkább menekülve előle). Még az is lehet, hogy majd rajta leszek valamilyen sztárfotón.
Na félre már megint ezzel az egoizmussal, a lényeg, hogy nagyon jó volt és mindenkinek nagyon ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése