Új hullámok mentén

A csütörtök és péntek is poszt macaron napi teendőkkel és tartalmas programokkal telt. Csütörtökön megmutatták nekünk a Lukács Cukrászda titkos backstage berkeit,

majd életemben másodszor a Fausto'sban ettem egy ismételten közepesen semmilyen ebédet, most már kezdem nem érteni mi volt annak idején (vagy még most is) az a nagy felhajtás a Fausto's körül. Viszont a Dohány utca ilyen lépcsőházakat rejt:

Tegnap pedig lehetőséget kaptam, hogy egy nemrég nyílt ötcsillagos spanyol hotel az Iberostar éttermének a spanyol séfjével interjút készítsek, ezt később kifejtem a Diningguide keretein belül. De nagyon jó volt.

Utána elmentem a Centrál Kávézóba, láttam, hogy beépült a kínálatba a "Hungaricum trio" macaron.

Úgy tűnik az új iroda szép volt és jó, de amilyen jól indult úgy hullt a porba, talán nem is jó kifejezés, inkább: vérzett ki az ötlet szép lassan. Tehát nemsokára closing time, már ami a helyszínt illeti és akkor most már tényleg összeáll az én kis saját, egyszemélyes bolygóm, itt a pozsonyi úton. És rajta egyedül én, és talán egy virág, vagy esetleg több, előbb-utóbb...

Vissza a realitásba: délután pedig - hát újdonságot nem tudok már mondani - a Laci!Konyha!-ban a kedvenc "urban-cosmo-underground-alti-eklektikus"(ez a DiningGuide TopLista Gasztronómia 2012 - amúgy szerintem zseniálisan jó kiadvány szintén nagyon jó megfogalmazása) helyemen ebédeltünk a spanyolországi barátokkal, ismét fantasztikus volt. Lenyűgözött mindenkit, mint mindig, amikor új embereket vittem.

energiaátvitel

Tegnap próbáltak a destruktív erők magukkal ragadni és ismét lenyomni, viszont végül átalakítottam őket ismét egy konstruktív irányba és kiírtam magamból rengeteg érzést a macaron napi szervezések utáni hangulatból.

Most ezzel aztán kezdjenek, amit tudnak. Még lenne mondanivalóm egyébként és még lenne kinek megköszönni, a sor egészen hosszú.

reggeli fények

Miközben ezeket a sorokat írom ilyen virágok nőnek a pozsonyi úti kertek alatt középtájt. Fennforgás van mindenfelé én most egy picit kiszálltam a körhintából, megállok, megrázom magam és aztán - reményeim szerint - továbbmegyek.

tavaszodás

Az első látásra romantikusnak tűnő képeket tekintsük úgy, hogy csak szemléltetni szeretném a tavasz első pillanatait, amelyek most már a szigeten is láthatóak. Tegnap munkanap volt, mint számomra váratlanul kiderült, úgyhogy széthajtottam magam estig, aztán pedig házi hangulatoldásnak adtunk teret itt többen. Egyébként nemrég örököltem ám egy mikrohullámú sütőt és többé nem vagyok kizárva a házi pattogatott kukorica készítők köréből, már az ilyen egyszerű, zacskós változatokra gondolok, amelyet én szörnyen szeretek. Na ilyenből tegnap mérhetetlenül sokat ettem. Nemcsak ezért, de végre elmentem futni, egy kört megint. Hát kissé be vagyok punnyadva, még párszor le kell futnom 5-öt, hogy ismét 10-et tudjak, ez a macaron sztori azért elég sok izomerőt kivett belőlem és agytekervénnyé és idegszállá alakult.

Amúgy értelmetlenül 25-30 fok volt ma, megjártam az IKEA-t, átalakításokat eszközöltem ismét, úgyhogy most várom a tavaszt, bár már itt van, és minden mást, ami vele jár.

Gepárd és Űrhajó

Még fel sem ébredtem a macaron álomból, de már szerda este Bolyki Jani borvacsoráján találtam magam a Bem rakparton nyílt Gepárd és Űrhajó étteremben, ahol megdöbbentően finom fogásokat kaptunk és Bolyki Jani társaságában tölthettük az egész estét. Olyan jó hangulat uralkodott, hogy tulajdonképpen az, hogy másnap megint másnapos voltam, ha nem is mennyiség, de a sokféleség következtében, ez most már megint nem számított.

Lassan azért lángvágóval le kéne hasítani a laptopot magamról, de még tartja magát.

Macaron Day Hungary 2012.

Macaron Day Hungary 2012., a set on Flickr.

We are proud to announce that the first ever Hungarian Macaron Day was an outstanding success. The number of visitors was way beyond any expectations.

élet a Macaron Nap után

Ezt is túléltem. Nem akármilyen nap volt számomra 2012. március 20. Az előző napok felfokozott izgalmai az utóbbi idők egyik legintenzívebb, legtöbb impulzust (jót és rosszat egyaránt) hordozó napja. Persze a jó sokkal több volt. Életem egyik legfontosabb és legjobb napja volt.

Szélsőségesen nagy volt az érdeklődés, végülis tömegek érkeztek a rendezvényre, emiatt néhányan kritizálnak is. Nem érzem igazságosnak, viszont kritizálni mindig kell valahogy - ezt például magamból kiindulva is tudom. Érdekes, hogy az élet szembesít azzal, hogy milyen rossz a kritika céltáblájaként mindezt megélni ezúttal.

A többség azonban nagyon elégedett, a képek és a megjelent cikkek (ez a kedvencem) önmagukért beszélnek.

"Az elképesztő tömeg másfél óra alatt kifosztotta a fesztivál szinte valamennyi standját. Ekkora rohamot élelmiszer-ipari termékért utoljára az IKEA-ban láthatott Budapest, amikor levitték 200 forintra a húsgolyó árát, a kedvezményre pedig különbuszos tömegek érkeztek. A macaronnapon viszont egy prémium cukrászterméket érte a roham; kedd délután 5 és 8 között semmit sem lehetett érezni a 2008 óta tartó válságból." (Origo)

szereplések

Végülis nem tudom meddig bírja az ember zavaros álmokkal és viszonylag erős szorongásban, de ez holnap estig még valószínűleg így lesz. Ma korán reggel az RTL Klubban kezdtem, ÉLŐ műsorban kellett helyt állnom, hát ilyen lett. Azt hiszem egyébként nem csak én vagyok így a holnapi események résztvevői közül.

tavaszi futás

Nem volt egyszerű, de rávettem magam, hogy a rendkívüli napsütésben szépen kimenjek végre mozogni valamennyit a szigetre, hiszen az jó a testnek és a léleknek is. Közben ugyan záporoztak az agyamban tüzijátékként robbanó gondolatok, nem sikerült kikapcsolódnom, mégis sokkal jobb színben látom a világot így a végére. Egészen pontosan 21 fok volt és van, ez mintha egy kicsit melegebb lenne a márciusban megszokottnál, egyébként én olyan szerelésben futottam le a szigetkört, mint nyáron szoktam kánikulában. Ennek ellenére, (hogy már megint embertársaim furcsa szokásait elemezzem) voltak akik sapkában, sálban, kabátban sétálgattak. Ha március, akkor kérem hideg van, az még nem igazán tavasz, tehát kabát dukál. Nem értem az ilyesmit, de nem is baj.

Gainsbourg: Vie héroïque

Lehetne jó is a Serge Gainsbourg életéről készített film, de nem az. A lehető legpozitívabb módon (már amennyiben nálam létezik ilyen fogalom) álltam hozzá, imádom Gainsbourgot, nagyon érdekel minden, ami vele kapcsolatos, bonyolult karakterét megformálni nyilván az egyik legnehezebb feladatok egyike. Ameddig a gyerek Gainsbourgot látjuk nincs is semmi bajom, azonban a felnőtt változat megformálásának elsődleges szempontja úgy tűnik az volt, hogy az őt alakító színész minél jobban hasonlítson rá. Kétségtelenül fontos, hiszen olyan karakteres figuráról beszélünk, hogy nagyon nehéz lenne elvonatkoztatni, ha nem a jól megszokott Gainsbourg figurát látjuk a filmvásznon, azonban a színész képességeit alárendelni ennek a szempontnak nem volt szerintem jó ötlet. Eric Elmosnino, a Serge Gainsbourgot alakító színész azonban jól láthatóan egyáltalán nem rendelkezik azokkal a színészi eszköztárral, de főként belső, szellemi tartalommal, ami szükséges lenne a nagy francia énekes életének hiteles bemutatásához. A színész játéka sokszor annyira üres és blőd, hogy tulajdonképpen gyakrabban ugrik be Mr Bean róla, mint a súlyos, züllött, alkoholtól és cigarettától szétrombolt külsejű Gainsbourg. Az, hogy folyamatosan lóg a cigaretta a szájából még nem elég, elengedhetetlen hozzá az a tartalom, ami egy igazán jó színészben meg kell, hogy legyen, hogy átélje a szerepet, meghaljon és újjászülessen benne. A filmben szépen beállított, jó hangulatú képek, de számomra teljesen tartalmatlan jelenetek sora látható, nem látok igazi mélységet a szereplők arcán, ott vannak a gyönyörű énekesnők, a francia báj minden külső jegyével felvértezve, az igazi romlott szépség, ami Gainsbourg művészetét táplálta azonban nem jön át.

Gainsbourg démonját egész egyszerűen egy nagy orrú eltúlzott karikatúra életrekeltett változata testesíti meg, véleményem szerint ez a színész szelleméből kellett volna, hogy áradjon, ahogy az például a Piaf filmben tökéletesen sikerült is.

Sajnálom, hogy ilyen semmilyen, feledhető filmet raktak össze ebből a kétségtelenül nehéz alapból, a valódi művészi munka feltehetőleg később hatványozottan térült volna meg.

száguldó napok

sebességgel zajlanak az események, igyekszem arra koncentrálni, hogy mondjuk ne nagyon őrüljek meg, ha lehet.

Ma délelőtt felfedeztem egy vasárnapi kávézási alternatívát a Pavlov Kávézót, nagyon kedves, aranyos és minden finom volt, a kávé is!

Utána a Centrál Kávézóba mentem ismét, ahol egy interjút vettünk fel, várhatóan a Kossuth Rádióban fog lemenni. Az m1-es szereplésem már lement egyébként, nem vagyok rá büszke, de talán nem is olyan rossz.

Hétfőn pedig az RTL klubba megyek nagyon korán, majd igyekszem az előzőből tanulságokat levonva szerepelni.

Délután pedig egy csodálatos új élményben volt részem, megismertem a Le Parfum üzletét, aki szintén részt vesz a Macaron Napon. Teljesen lenyűgözött a bolt és minden, maga Zólyomi Zsolt is, kedvességével, bíztatásával.

Tücsök és a hangya

Pénteken épphogy lezártam a hetet, és már mentem is Balatonra a balatonszemesi Kistücsökbe, ahol érdekes koncepciójú Légli Géza borvacsorát tartottak, olyan szintű egybeeséssel (bár én sem véletlenül voltam ott), hogy a Sarki Fűszeres is szerepelt, mint az est aktív résztvevője.

Nem állítom, hogy szombaton nem voltam olyan, mint egy felmosórongy, ezt azonban azzal kompenzáltam, hogy engedtem magam bevonni egy Manga Cowboy hamburger ebédre, majd egy teljesen kattant, elképesztő tesco vásárlás programba, ahol például könnyes nevetéses perceket töltöttünk a játékosztályon.

A vasárnapról már csak annyira emlékszem, hogy három év után ismét esélyt adtam a Firkász étteremnek, de minek, mert ez egy olyan szomorú hely bár az étel nem is olyan rossz ám.

Utána intenzív élmények, majd jött a hétfő, bepörgés és az események láncolatának nyomon követése, szervezéssel folyt. Délután pedig egy fantasztikus programra nyílt váratlan lehetőség a Bako Hungária és a Cukrász Ipartestület jóvoltából a Mátyásy francia cukrásztanfolyamra beengedtek bennünket, szemlélőként, fotós és újságíróként, igazi kuriózum, elképesztő megtiszteltetés volt.

Ma viszont reggel Centrál Kávézóban egy újabb interjút bonyolítottunk macaron témában, majd este a Four Seasons Greshamben egy hihetetlen szép ajándék "közel-keleti" tematikájú vacsorát kaptunk, gyönyörű az a hely, minden percét élveztem a képeken látható Demeter Zoltán: Szerelmi bor mellesleg az én érdemem, hihetetlen finom volt. A küldetés az volt, amit kértek a Greshamben, hogy "vigyek egy jó bort", és már majdnem furmintot vettem, de aztán szerencsére eszembe jutott a furmint féle meghurcoltatás egyre haloványodó emlélke és gyorsan, időben a hárslevelű mellett döntöttem.